mennyei Jeruzsálem: →Isten országának képe a Jelenések könyvében (21,2-23). - Az ÓSz már a földi →Jeruzsálemről is úgy beszélt, mint Istentől megáldott, szeretett és védelmezett helyről, amely az isteni küldetést betöltő Dávid házának székhelye (2Sám 6-7). A próf-k eszkat. színbe öltöztetik: Jeruzsálem a „nagy király városa” (Zsolt 48,3), Sion urának városa (Iz 6,17), örökre kiválasztott város (2Krón 6,38), ezért a Messiás uralmának is közp-ja lesz, és itt lesz az igazságosság trónja. A szétszórt népek odagyűlnek, hogy Istent imádják (Iz 2,2). Isten az ő népe között marad (Ez 29,43; Zak 8,3). - A késői zsidó apokrifok szerint Jeruzsálem lesz az igazak lakóhelye, benne lesz az →élet fája és a Paradicsom békéje. - Az ÚSz-ben is Jeruzsálem hordozza az üdvösség reményét. Jézus az ő fiait akarja összegyűjteni, de mivel ellenállnak neki, azért a többi nép kapja a meghívást. A Zsid az eljövendő Jeruzsálemről beszél, amelynek főpapja Jézus Krisztus, aki megnyitotta a mennyei szentély kapuját. Általa járulhat az Egyh. Sion hegyéhez, a ~hez (Zsid 12,22). A ~ egyúttal a jövő ajándéka, melyet még keresni kell (13,14). - A Jel 21: a ~ a Bárány fölékesített menyasszonya, ellentéte a vadállat és a parázna nő városa, →Babilon (pogány Róma). A ~ az égből száll alá az új földre, benne látható lesz Isten, és övéi hódolnak előtte. Maga a város részesedik az isteni dicsőségben, az ap-ok talapzatán épült, drágakövekkel van kirakva és kapui a világ 4 tája felé nyílnak, s ezzel az üdvösség egyetemességét hirdeti. Az élet folyója folyik át rajta, amely Isten és a Bárány trónjából ered, s partján az élet fái állnak a megváltottak táplálására. Ott valósul meg Isten együttlakása az emberekkel, ami a tört. hazatalálását jelenti. - Ikgr. Első ábrázolása a milánói Szt Ambrus-baz. szarkofágján maradt ránk (4. sz.). Az óker. baz-k diadalívén Betlehemmel együtt ábrázolták, mint a zsidóság-pogányság, Ó- és ÚSz jelképeit (Róma, S. Maria Maggiore, 5. sz.). Maga a ~ a →mennyország szimbóluma; szögletes alaprajza a 4 elem; 4 tornya a 4 evang., 12 kapuja 12 ap. jelképe stb. A ~ közepén az →Isten Báránya és paradicsomi motívumok Krisztusra utalnak. A reneszánszban városportrékat festettek ~ gyanánt. Az egyh. épületek szerkezete, egyes részei, néha egy berendezési tárgy (pl. a románkori korona formájú lámpatartó, Aachen) szintén a ~ jelképe. **

LThK V:367. - Kirschbaum II:394. - Sachs 1980:41, 179. - KML 1986:228.